J. J. naplója: Reggeli elmélkedés
Reggel van. Készülődés, rohanás. Iskola. Mielőtt elindulok otthonról, belenézek a tükörbe. Most csak rohanósan. Amikor különleges alkalomra készülök, akkor kicsit többet foglalkozom azzal, hogyan nézek ki. Persze. Szeretném, ha rendben lenne a ruhám, a hajam, az arcom. Na jó, a külsőm egészen. Szerintem ez természetes dolog. Fontos, hogy mások hogyan látnak engem, mit gondolnak rólam. Az is, én hogyan látom magamat.
Néha napközben is többször belenézek a tükörbe. A mosdóban például. Persze nem vagyok olyan, mint néhányan az osztályból, akik zsebtükörrel vagy a telefonjuk tükörfunkcióján ezerszer ellenőrzik, hogy rendben van-e a sminkjük. Vagy éppen tart-e még a zselé a hajukban. Persze nem mindenki gondolkodik így. Öcsire, az ikertestvéremre anya néha rászól, hogy nézzen már a tükörbe, és jó lenne, ha megfésülködne.
Sajnos nem mindig tetszik, amit a tükörben látok. A múlt héten például egy hatalmas pattanás nőtt az orromon. Szerintem úgy néztem ki, mint egy bibircsókos banya. Anya szerint észre sem lehetett venni, és igazán nem látszott. Na, persze…
Igen, a tükör erre is jó. Belenézek, és látom, hogy mi minden rendetlen rajtam. Kócos a hajam, összekentem a homlokomat, amikor apának segítettem. A matekdoga előtti éjszaka keveset aludtam, és hát másnap tiszta karikás volt a szemem alja.
Ezen a héten hittanórán éppen a tükörről tanultunk. Arról, hogy a tükör nemcsak konkrétan, hanem átvitt értelemben is felfogható. Egy valódi tükör csak a külsőt mutatja. Arról nem beszél, hogy milyen vagy belülről. Ezzel egyet kellett értenem. A tükör nem mutatja azt, hogy ki tetszik, esetleg megbántam azt, hogy beszóltam a barátomnak. Azt sem, hogy lelkiismeret-furdalásom van, vagy éppen bánt valami.
Hittanórán még arról is szó volt, hogy a Biblia átvitt értelemben tükör minden hívő ember számára. Ha belenézünk, azaz olvassuk, akkor Isten szemén keresztül nézzük magunkat. A bibliai Igékből üzenetet kaphatunk Istentől arról, milyenek vagyunk, és milyen a világ valójában. Sőt, arról is, hogy mi minden lehetséges, mivé válhatunk, ha követjük az Ő tanítását. Ez igazán jól hangzott. Egész évben mint egy tükörben, Isten szemszögén keresztül fogunk különböző izgalmas témákról tanulni. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit mond Isten a számítógépről. Vagy a telefonról.
Mennem kell! A szüleim már szóltak, hogy csak rám várnak… Gyors pillantás a tükörbe, és rohanás a suliba! Lehet, hogy le kellene írnom ezeket a jó kis gondolataimat?
J. J. 8. oszt.
Gondold végig! Beszéljétek meg!
- Olvasd el J. J. reggeli elmélkedését, és beszélgessetek arról, hogy miben értetek vele egyet!
- Mire használjuk a tükröt, milyen szerepet tölt be a hétköznapi életünkben?
- Milyen érzést vált ki belőled, ha tükörbe nézel?
- Az itt látható montázsban mi az, ami rád is jellemző? Keresd meg és mondd el
a csoportodnak, hogy melyiket választottad, és miért éppen azt!
Az identitás keresése
Az „identitás” szó azt jelenti, hogy önazonosság. Az identitásunkhoz tartozik az, ahogyan kinézünk, amilyen tulajdonságaink vannak. Az is, amit gondolunk magunkról, és amilyennek tartjuk magunkat. Az identitás keresésének tipikus kérdése így hangzik: „Ki vagyok én?” Úgy is mondhatnánk: „Milyen vagyok?” „Mi jellemző rám?” Serdülőkorban jól ismertek ezek a kérdések, még akkor is, ha talán nem mondjuk ki őket. Természetes, ha egy fiatal erre gondol, és keresi a lehetőségeit. Próbál mintákat keresni, és hasonlítani hozzájuk. Meghatározza önmagát, eközben a következőket gondolhatja: „Fiú vagyok. Lány vagyok. Erős vagyok. Szép vagyok. Sok mindenre képes vagyok. Értékes vagyok. Értéktelen vagyok. Istenben hívő ember vagyok. Keresem az utamat. Keresem, hogy mit mond Isten arra, amit teszek.”
Isten a társunk önmagunk megismerésében is. Isten Igéje, a Szentírás éppen ezért olyan, mint a tükör. A tükör mint tárgy, ma már természetes a számunkra, de régen luxuscikknek számított. Folyó vagy tó tükrébe, esetleg fényes tárgyakba néztek bele az emberek, ha ellenőrizni akarták, hogyan néznek ki. A tükör ma is segít értékelni magunkat. Ha belepillantunk, vagy akár hosszabban belenézünk, akkor látjuk, hogy minden rendben van-e velünk. Azt is, hogyha a külsőnkön szükséges változtatnunk valamit. Ez azonban csak egy külső képet ad. Isten Igéje átvitt értelemben lehet tükör a számunkra. Azért, mert ha olvassuk, akkor felismerhetjük benne belső valónkat. Azt, hogy milyenek vagyunk. Sőt, azt is megláthatjuk, hogy kell-e és miben változnunk. Ha vannak kérdéseink, akár választ is kaphatunk azokra. Isten Igéjével segít és bátorít arra, hogy őszintén és bátran megismerjük önmagunkat, és megtaláljuk a lehetőségeinket.
Ki vagyok én?
Gondolatok egy arckép margójára
Gyerek vagyok vagy felnőtt? Erős vagy gyenge? Félénk vagy bátor? Okos vagy átlagos? Különleges vagyok? Milyen a külsőm? Miért unatkozom? Miért vagyok néha ok nélkül kedvetlen és rosszkedvű? Miből veszem észre, ha szeretnek? Hogyan fejezhetem ki a szeretetemet? Tényleg szemtelen vagyok vagy csak kíváncsi? Milyen változásokon megyek keresztül? Mi vezeti a tetteimet?
Kamaszodom. Istenem, segíts, hogy elfogadhassam magam, és megtaláljam a lehetőségeimet!
Feladattár
- Olvasd el az arcképhez kapcsolódó gondolatokat! Válaszd ki azokat, amelyek rád is jellemzők! Mivel egészítenéd ki még a kérdéseket?
- Mit gondolsz, mit érezhet az a fiatal, aki ilyen kérdéseket fogalmaz meg?
- Gyűjts össze olyan szituációkat és helyeket, ahol valamilyen módon be kell mutatkozni, vagy önmagadról kell beszélni!
- Válasszatok ki a csoporttal ezek közül néhányat, és játsszátok el!
- A tankönyv 52–53. oldalán lévő bibliai Igék közül válaszd ki azt, amelyiknek szerinted üzenete van ezzel a témával kapcsolatban! Indokold is a választásodat!
