5. Mit tudunk az emberről?

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?”

(Mt 16,26)

„Embernek lenni!

Csak-embernek, semmi egyébnek,

De annak egésznek, épnek,

Föld-szülte földnek

És Isten-lehelte szépnek!”

Sík Sándor: Ember

 

Jézus Krisztus „…megüresítette ön­magát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

(Fil 2,7)

„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Arany János: Domokos napra

„Embernek
lenni nehéz,

de másnak lenni

nem érdemes.”

Albert Schweitzer

„Akkor ezt mondta Isten: Alkos­sunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszó-mászón, ami a földön csúszik-mászik. Megte-remtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

(1Móz 1,26—27)

?

       Gondold végig! Beszéljétek meg!

  1. Mit gondolsz arról, hogy kicsoda az ember?
  2. Mit fejeznek ki az idézetek és a kép az emberről? Melyik az, amelyikkel te legjobban egyet tudsz érteni? Miért? Indokold a válaszodat!
  3. Mit írnál a kérdőjel helyére? Gyűjtsd össze egy lapon, hogy szerinted milyen tulajdonságok jellemzőek az emberre!

Kicsoda az ember Isten szerint?

Az embereket minden korban érdekelte az is, hogy kicsoda az ember egyáltalán. Az még inkább, hogy Isten hogyan gondolkodhat az emberről. Erről a Bibliában olvashatunk. Azt látjuk, hogy önállóan nem lehet a Szentírás szerint az emberről beszélni, hanem csakis az Isten és ember közötti kapcsolat oldaláról érthető meg. A következőket tudjuk meg minderről:

 

• Az ember nem véletlenül keletkezett. Isten terve és akarata eredményeként született meg: Isten teremtménye. (1Móz 1–2)

 

• Isten az embert egyedinek és jónak teremtette. Isten a 6. napon alkotta, a teremtési időszak végén, amikor már minden készen állt az ember fogadá-sára.

 

• Isten már a teremtésekor feladatot adott az embernek: gondozni, őrizni és uralkodni a terem-tett világ fölött.

 

• Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és őket egymás társaivá (házastársakká) tette.

 

• Az emberről azt mondja a Biblia, hogy Isten a saját képére alkotta őt, és szabad akaratot adott neki.

 

• Az ember szabadon döntött, és a Sátán kísértésére ellene szegült Istennek. (1Móz 3) Ezt nevezzük az első bűnesetnek. Ezután – tette következménye-ként – az embernek el kellett hagynia az Éden kertjét, és megjelent a rossz (fájdalom, halál, gyengeség, szenvedés, pusztulás, negatív indulatok stb.) a világban. Az ember maga is bűnössé vált. Innentől kezdve mindenki már bűnösen születik a világra.

 

• A Szentírás arról beszél, hogy Isten mindezek ellenére szereti az embert. Annyira, hogy a lehető legnagyobb tettet hajtotta végre érte. Nem akarta, hogy az ember örökre bűnös maradjon, ezért saját maga adott megoldást erre a helyzetre. Isten jött közel az emberhez, testté lett Jézus Krisztusban. Krisztus magára vette az összes ember bűnét. Miattunk, helyettünk és értünk vállalta ezeknek a büntetését, amikor meghalt a kereszten. Majd legyőzte a halált, és a megváltozás és megújulás lehetőségét mutatta fel feltámadásával. Jézus Krisztusnak ezt a tettét megváltásnak nevezzük. Ő a mi Megváltónk.

 

• A megváltás után az ember egyszerre bűnös és megváltott.  Mindenki bűnösen születik, de Isten lehetőséget ad a változásra. Ezt megtérésnek nevezzük. Akkor tér meg valaki, ha elfogadja és felismeri egyrészt a saját bűneit; másrészt azt is, hogy őt szereti Isten, és érte is meghalt és feltámadt Krisztus. Ha ezt hiszi, és ezután Isten akarata szerint akar élni, akkor új élete lehet. Ekkor is lesznek kísértései, követ el rossz tetteket, de törekszik ezek helyett a jóra.