Tudod-e?
A középkorban nagy szükség volt az egyház és a keresztyén gondolkodásmód megújítására. Azok az emberek, akik változást akartak, az Isten Igéjéhez való visszatérést sürgették. Ez volt a reformáció időszaka, melynek két legismertebb személye látható a képeken. Luther Márton és Kálvin János kiindulópontja ugyanaz volt, az Istenhez és írott Igéjéhez, a Szentíráshoz kell visszafordulni.
Idézd fel a társaiddal, hogy mit tudsz a reformációról és a reformátorok tanításairól!
Kálvin arcképet ábrázoló emlékérme
(Szlávics László érméje)
Luther Márton szobra
(Wittenberg)
A reformátori alapelvek
A reformáció fő célja az egyház életének megújítása volt, és az emberek visszavezetése Istenhez. Ez nem volt könnyű folyamat. Fel kellett ismerni azt, hogy milyen tanítások nem helyesek. Majd rá kellett mutatni arra, hogyan lehet azt kijavítani. A fő kérdés arra vonatkozott, hogyan lehet az embernek üdvössége. Azaz, hogyan lehet örök élete, hogyan kerülhet a mennyek országába, és mit jelent ez a földi, mindennapi élete vonatkozásában. Ahhoz, hogy ezekre a megfelelő választ megtalálják, vissza kellett menni a forráshoz: Istenhez. Ehhez hiteles forrásként az Isten által adott kijelentés, a Biblia lehetett az alap.
A reformátorok tanításaikat négy alapelvben összegezték, melyeket ma reformátori alapelveknek nevezünk. Ezek az alapelvek ma is a legfontosabb pillérek minden protestáns egyházban, így nálunk, reformátusoknál is. Mind a négy elv ugyanazzal a kifejezéssel kezdődik: „egyedül”. Mindegyik arra vonatkozik, hogyan lehet az embernek üdvössége. Mivel gyakran használják ezeket latinul, ezért az alábbiakban a latin nyelvű változata is olvasható.
1. Egyedül Jézus Krisztus által van üdvösségünk (latinul: Solus Christus).
Arra a kérdésre, hogy kitől és hogyan lehet az embernek üdvössége, hogyan kerülhet be a mennyek országába, a középkorban több válasz is létezett. Ezek lényege az volt, hogy az ember tetteivel ki tudja magának azt harcolni, hogy örök élete legyen. Azt gondolták, hogy ezt elérheti akár imádsággal, akár jótettekkel, akár bűnbocsátó cédulák pénzen való megvásárlásával. A reformátorok, a Bibliát olvasva felismerték, hogy az ember a bűneset következményeként nem tud magának megváltást szerezni. Isten azonban nem akarta, hogy az ember örökké bűnös maradjon. Ezért saját maga tette meg a szükséges lépést. Jézus Krisztust, Fiát küldte, Aki valóságos Isten és valóságos ember is volt. Jézus magára vette a bűneinket, és megváltást szerzett nekünk. Erre egyedül Ő volt képes. Jézuson kívül nincs másra szükség a megváltáshoz. A Szentírás ezt tanítja erről:
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében.” (1Tim 2,5—6)
2. Egyedül kegyelemből van üdvösségünk (latinul: Sola Gratia).
Ha nem fogadjuk el, akkor számunkra semmi értéke nincs. Pál arról beszél (Ef 2,8), hogy a kegyelmet Isten ingyen adja, de az ember egyedül hit által fogadhatja el azt. Mit kell tennie az embernek azért, hogy Isten elfogadja és megváltsa őt? A Szentírás válasza az, hogy az üdvösségnek nincs emberi feltétele. Azaz nem a mi tetteink, jóságunk miatt, hanem csakis Isten kegyelméből van üdvösségünk. Szeret bennünket, embereket, ezért kegyelmes velünk.
A kegyelmét ingyen adja a nekünk. Azt mondja a Biblia erről:
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8—9)
3. Egyedül hit által van üdvösségünk (latinul: Sola Fide).
Hit által azonban az ember megismerheti, és szívébe fogadhatja Istent. Hit szükséges ahhoz, hogy felismerjük, Krisztus megváltott bennünket. Ezt jelenti az, hogy a hit egyrészt ismeret, mivel tudjuk, Kiben, és mit hiszünk. Másrészt a Biblia azt is mondja a hitről, hogy teljes bizalmat jelent Isten iránt. Aki hisz, az átadja az egész életét Istennek. Arra törekszik, hogy a tetteiben is látható legyen, hogy ő Istenhez tartozik. Úgy akar viselkedni másokkal, és úgy tesz, hogy abban is láthatóvá váljon a hite. A jó tettek azonban nem elégségesek az üdvösséghez. Krisztus váltsága elég egyedül.
4. Egyedül a Szentírásból ismerhető meg az üdvösség útja
(latinul: Sola Scriptura).
A Biblia Isten kijelentése. Isten szól általa hozzánk. Nemcsak történeteket és tanításokat tartalmaz, hanem mindezekben ott van Istennek az emberhez szóló üzenete. Ebből ismerhetjük meg Őt és az ember megváltásának az útját. A Szentírásból kaphatunk tanácsot, útmutatást a mindennapi életünkre. Éppen ezért a hit kérdéseiben csak ez fogadható el hiteles forrásnak.
Azt mondja erről a Biblia:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2Tim 3,16—17)
A reformáció korában ezt azért kellett hangsúlyozni, mert a korabeli egyház a hagyományokat egyenrangúként kezelte a Bibliával. Napjainkban azért fontos ezt kiemelni, mert vannak olyan Istennel, hittel kapcsolatos tanítások is, amelyek nem szerepelnek a Szentírásban. Azonban a Biblia ma is Isten Igéje és hiteles útmutatása a számunkra.
Egyedül Istené a dicsőség (latinul: Soli Deo Gloria).
Létezik egy ötödik alapelv is, mely a fenti négy összefoglalása. Kálvin János fogalmazta meg a következőt: „Egyedül Istené a dicsőség.” Ez arról szól, hogy az ember egyedüli szabadítója Isten. Ő akarta, és Ő végezte el a megváltást. Isten Szentlelke adja a hitet is az embernek. Mindezekért egyedül övé a dicsőség. Így ír a Biblia erről:
„Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” (Jel 5,12)
A hívő ember felismerheti azt is, hogy Isten jelen van az életünkben, és segít, vezet, terelget bennünket. Ez az alapelv azt is jelenti, hogy a keresztyén ember bármit tesz, bármi éri, azért Istennek ad hálát, Őt dicséri érte. Sőt, úgy kell élnie az embernek, hogy a tettein látható legyen az ő hite. Azt tanítja a Szentírás erről:
„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31)
