„Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.
Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál. Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.
Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek. Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele? Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
… Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.
Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.
Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”
(Jn 4,1-29.39-42)
1. Kortörténeti háttér
Jézus tanítói útja során ért el Samáriába. Amikor Kr. e. 722-ben az asszír király elhurcolta innen a zsidókat, és más népeket telepített a helyükre. Ők később keveredtek a zsidósággal, Jézus korában annak a környéknek a lakóit samaritánusoknak nevezték. Bár a betelepültek átvették a zsidóság hitét, de a zsidók mégis idegennek tartották őket, vallási kérdésekben nagy ellentét volt a két csoport között. Jézus számára ez nem jelentett gondot. Ő a szíveket vizsgálta, és nem a faji vagy nemi hovatartozást. Az irgalmas samaritánus példázatában még fel is használta ezt az ellentétet arra, hogy megmutassa: nem a származás, hanem az Isten iránti elköteleződés, és az ebből fakadó tettek számítanak (Lk 10,25–37).
2. Isten nem személyválogató
Abban az időben szokatlan volt, hogy valaki egy nővel folytat vallási témájú beszélgetést. A nőket nem tartották egyenrangúnak a férfiakkal, lenézték őket. Jézus számára azonban ez nem volt probléma. Ahogyan az sem, hogy samáriai származású asszonnyal beszélt, bár a zsidók a samáriaiakat megvetették. Sőt, Jézus korában egy nő háromszor mehetett maximum férjhez, de a történet szerint ez az asszony az élettársával, a hatodik kapcsolatában élt. Társadalmilag ez akkoriban nem igazán volt elfogadott. Még ennek a nőnek is meg akarta mutatni Jézus az igazságot Istenről. Emellett az örömhír hirdetésében, mások Istenhez való hívásában őt is tudta használni. A samáriai asszony, miután felismerte, hogy Jézus a rég várt Messiás, még a vödrét is otthagyta, hogy megossza örömét az ismerőseivel. Sokan hittek is neki, majd Jézust megismerve, még többen győződtek meg arról, hogy Jézus a várt Megváltó.
3. Hogyan lehet Istent lélekben és igazságban imádni?
Jézus sok mindenre tanította a samáriai asszonyt. Elmondta, hogy Ő a Megváltó. Azt is, hogy Ő az élő víz, Aki a lelki szomjúságot csillapítja. De az egyik legfontosabb üzenet, amit ennek a nőnek átadott, a következő volt:
„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24)
Azaz, nem külsőségekkel, hanem valóban, a teljes életünkkel kell megmutatni azt, hogy tiszteljük és szeretjük az Istent. Ennek igaz emberségben, hitelesen, hitünkkel, cselekedeteinkkel, szavainkkal összhangban kell megjelennie.
Feladattár
- Olvasd el a bibliai történetet és a kapcsolódó gondolatokat! Mit gondolsz a történet alapján Jézusról, a samáriai asszonyról, és az üzenetről, amit Jézus mondott neki?
- Képzeld el, hogy te vagy a samáriai asszony helyében! Mit tettél és éreztél volna,
a) amikor Jézus megszólít a kútnál?
b) rámutat az életed nyomorúságára (öt férj és egy élettárs)?
c) amikor Jézus elmondja neked, hogy Ő a Messiás?
d) amikor visszaszaladsz a városba a hírrel?
