(Mt 20,11–16)
N. Minorov orosz festő műve. Címe: A szőlőmunkások példázata. 2011-ben készült
A fenti rajzok az Echternachi Aureus Kódexből származnak.
Ez a kódex egy 11. századi, illusztrált evangélium, amely ma a németországi Nürnbergben található.
Gondold végig! Beszéljétek meg!
- Nézzétek meg a fenti két műalkotást! Ha csak a képeket nézitek, mit gondoltok,
- miről szólnak a jelenetek? Gyűjtsétek össze, hogy milyen konkrét cselekvéseket,
- érzelmi megnyilvánulásokat láttok az alkotásokon!
- Olvassátok el a szőlőmunkások példázatát (Mt 20,11–6)! Beszéljétek meg, hogy
- a művészek az események melyik jelenetét ábrázolták!
„Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták:
Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?
Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
(Mt 20,1—16)
Jézus Isten kegyelméről tanít
1. A példázat háttere
A szőlőtermesztés a zsidó nép egyik fontos foglalkozása volt. A mindennapi élet részét képezték a szőlőműveléssel kapcsolatos tevékenységek. Jézus ezért használta ezt a megszokott példát a tanítása során több példázat alapjául is. Jól ismert volt az is, hogy akik munkát akartak, azok kimentek hajnalban a piacra, és ott fogadták fel őket a gazdák. Esténként kapták meg az aznapi bért.
2. Fordulatok a példázatban
A példázatokban azonban Jézus mindig valamilyen meglepő dologról beszél, amellyel elgondolkodtatja a hallgatókat. Itt szokatlan az, hogy a gazda egy nap során három alkalommal megy a piacra, és hív munkásokat. Különösen azért, mert akik este mentek dolgozni, azok jóval kevesebbet dolgoztak.
A legmeglepőbb azonban, hogy a gazda ugyanazt a bért fizeti mindenkinek: annak is, aki egész nap dolgozott, és annak is, aki csak késő délután kezdett neki.
3. A példázat magyarázata
Jézus ebben a példázatban is a mennyek országáról és Istenről tanít. Ő az a gazda, aki munkásokat fogad fel. Kegyelmét ingyen adja az embereknek. Azaz: Ő hív magához embereket, akik megtérnek. Nem mindenki ugyanolyan életkorban ismeri meg és fogadja a szívébe Istent. Vannak, akik már egészen fiatalon (ők a reggeli munkások), mások esetleg felnőttként (déli munkások), és vannak, akik idős korukban teszik ezt.
A bér nem más, mint az örök élet, és a mennyek országába kerülés lehetősége. Jézus ezzel a példázattal arra tanítja az embereket, hogy nem a teljesítmény alapján kerülhetünk be Isten országába. Egyedül Isten szeretete, jó szándéka és kegyelme által lehetséges ez. Ő pedig mindenkinek, aki hisz Benne és Vele él, ajándékba adja.