AZ ALÁZATOS JÉZUS

(János evangéliuma 13,1–11)

A húsvét ünnepe előtt Jézus már tudta, hogy utoljára fog együtt vacsorázni a tanítványaival.

A tanítványok mindent előkészítettek a különleges vacsorához. Egy valamiről mégis megfeledkeztek.

Szokás volt ugyanis, hogy vacsora előtt, egy szolga megmosta a vendégek lábát.

Ők voltak a vendégek, de amikor beléptek nem láttak egy szolgát sem a közelben. Kérdően néztek egymásra. Ki mossa meg a többiek lábát? Senkinek sem volt kedve hozzá. Így ültek az asztalhoz. Ekkor valami rendkívüli dolog történt. Jézus felállt, vizet öntött egy mosdótálba: és elkezdte megmosni a tanítványai lábát. A tanítványok megdöbbentek. Nem értették, hogy mi történik. Miért mossa meg Jézus a lábukat? Úgy illene, hogy a tanítványok mossák meg Mesterük lábát! Mindenesetre csendben voltak, meg sem szólaltak.

Csak az asztal végén ülő Simon Péter volt annyira bátor, hogy megkérdezte:

– Uram, te mosod meg az én lábamat?

Jézust nem érte váratlanul a kérdés, így válaszolt:

– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. – Péter hevesen tiltakozott az ellen, hogy Jézus a lábait megmossa.  Azonban Jézus cselekedeteinek mindig volt értelme. Most is tanítani akarta Pétert és a többi tanítványt, egy olyan tulajdonságra, amely elengedhetetlen a keresztyén ember számára. Arra akarta megtanítani őket, hogyan kell alázatosnak lenni egymással. Jézus csak ennyit válaszolt Péter tiltakozására:

– Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. – Péterből ismét előbújt a heves természete, és most már kérte a Mestert, hogy a kezét, sőt a fejét is mossa meg. Jézus nyugalomra intette az izgatott tanítványt, és ezt mondta:

– Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.

A tanítványok végül elfogadták, hogy Jézus alázatot gyakoroljon és megmossa a lábukat.