ISTEN IGÉJE VÁLASZTÁS ELÉ ÁLLÍT: JEREMIÁS PRÓFÉTA
II. Nékó fáraó Egyiptom nagy uralkodója volt. Júdát is elfoglalta és új királyt nevezett ki. Így Isten népe a fáraó adófizetője lett. Sokan ekkor Egyiptomtól várták az életük jobbra fordulását. Jeremiás próféta ebben az időben élt. Arra figyelmeztette Isten népét, hogy ne a fáraóra, hanem Istenre figyeljenek inkább.
ÉGŐ IRATTEKERCS
(Jeremiás 36)
Prófétának lenni nem egyszerű hivatás. A próféta Isten szavát szólja. Isten nevében figyelmezteti a népet, ha rossz úton jár. És nem csak a népet. A papokat, a főembereket és a királyokat is. Jeremiás is ilyen prófétája volt Istennek. Kevesen szerették, még kevesebben hittek neki. Mert Jeruzsálem pusztulásáról jövendölt, és a király haláláról.
Egy napon ugyanis Jójákim király idejében így szólt az Úr Jeremiáshoz:
– Fogj egy irattekercset, és írd rá mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről… Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket.
Ekkor Jeremiás hívta az írnokát, Bárúkot, és lediktált neki mindent, amit eddig Isten üzent.
Majd elküldte Bárúkkal az irattekercset a Templomba. –Olvasd fel azok előtt a júdeaiak előtt is, akik a városaikból érkeztek! –mondta Bárúknak Jeremiás. Tudta, hogy országos böjtöt hirdettek, sokan lesznek a Templomban. –Talán az Úr elé könyörgésük, és megtér mindenki a maga gonosz útjáról. Mert nagy és lángoló haraggal beszélt az Úr ez ellen a nép ellen.
Bárúk úgy is tett, ahogyan Jeremiás mondta. Amint a kancellárok és főemberek fülébe jutott a hír, azonnal hívatták Bárúkot:
– Olvasd fel nekünk is, amit a próféta
lediktált! – adták ki a parancsot.
Bárúk felolvasta, és a főemberek
nagyon megijedtek.
– Ebből baj lesz… Nagy baj… – Tanakodtak
egymás között. – Legjobb lesz, ha
nem is kerültök a király színe elé – fordultak
Bárúkhoz. – Menj, és rejtőzz el te
is, meg Jeremiás is; ne tudja senki, hogy hol
vagytok!
Azután bementek a királyhoz, és jelentették
neki, mi történt. Majd a király
parancsára felolvasták a tekercset a király
szolgálatában álló vezető emberek előtt.
Tóratekercs
A király hallgatta egy darabig Isten üzenetét, de az arca egyre komorabb lett.
„Micsoda? – gyűlt benne az indulat. – El fog jönni a babilóniai király, elpusztítja ezt az országot és véget vet benne embernek és állatnak?! Hogy lehet ilyet mondani?! Ez a Jeremiás vagy bolond, vagy a leggonoszabb áruló!” A király éppen a téli palotában tartózkodott, mert az év kilencedik hónapja volt; előtte a szenes serpenyőben égett a tűz. Amikor a kancellár három vagy négy hasábot elolvasott, a király levágta azt a kancellár késével, és a kályha tüzébe dobta, míg csak az egész tekercs a kályha tüzébe nem került.
Hiába figyelmeztette őket Isten, nem rettentek meg, ruháikat sem szaggatták meg, sem a király, sem udvari emberei. Bezzeg Jeremiás és Bárúk ellen rögtön elfogatóparancsot adtak ki! Isten azonban elrejtette őket, és nem hagyta ennyiben a dolgot. Így szólt Jeremiáshoz:
– Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak!
Jójákim királynak is üzent Isten. Mivel nem hitt az Úr prófétájának, és elégette az irattekercset, amin az igéje volt: „Nem fog az utódja Dávid trónján ülni. Holttestét pedig kidobják, és ott hever nappal a hőségben, éjszaka a fagyon. Megbüntetem őt és utódját meg udvari embereit a bűneik miatt – mondta Isten. – Elhozom rájuk és Jeruzsálem lakóira meg a júdaiakra mindazt a veszedelmet, amit megmondtam nekik, de nem hallgattak meg.”
Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Bárúknak. Ő leírta mindazt, ami az elégetett tekercsen volt. Sőt! Még sok más hasonló beszédet is csatoltak hozzájuk.
Isten Igéje mindig igaz. Jeremiás próféciája beteljesedett. Kr. e. 598-ban Jeruzsálemet megtámadta II. Nebukadneccar serege, és Jójákim király is meghalt. Utána fia lett a király, de ő csak három hónapig uralkodhatott. Nebukadneccar elfoglalta Jeruzsálemet, és még a királyt is fogságba hurcolta. Egy másik királyt nevezett ki, aki csupán tíz évet uralkodhatott. Júdát akkor legyőzte az Újbabiloni Birodalom, és soha többé nem lett önálló királyság.
„Talán meghallja Júda háza,
hogy mennyi veszedelmet
készülök rájuk zúdítani,
és megtér mindenki
a maga gonosz útjáról.
Akkor én is megbocsátom
bűnüket és vétküket.”
Jeremiás 36,3
