CSAPDAHELYZET

(Dániel 6,2–29)

 

A perzsa Dárius maga is idős volt már, amikor elfoglalta Babilont. Első dolgai közé tartozott, hogy újjászervezze az ország irányítását. Kinevezett százhúsz kormányzót, akik az ország különböző területeit felügyelték. Igen ám, de százhúsz embert is irányítani kell valahogy! Kinevezett hát a király három főkormányzót is, akik a kormányzókat felügyelték.

– Ők majd végighallgatják a kormányzókat – gondolta magában –, és megoldják a problémákat. Ők terjesztik majd elő az új törvényeket. Nekem nem is lesz más dolgom, csak aláírni.

Jól kitervelte ezt Dárius. Persze az egész csak akkor működhetett, ha megbízhatók voltak a főkormányzók. Erre a feladatra való okos és rátermett embert pedig nem volt könnyű találni. Persze azért akadt néhány. Dániel is ilyen volt. Kedvelte is a király nagyon, és őt akarta az egész ország élére állítani. Ez persze nem tetszett a többi főkormányzónak és kormányzónak.

– Nem mehet így tovább! Ki kellene találni valamit Dániel ellen! – morgolódtak egymás között.

– Vádoljuk be a királynál! Csak van neki is valami vétke, mulasztása!

De hiába tanakodtak. Hiába kutakodtak. Dániel megbízható volt, pontos és hűséges.

– Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt. Hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit…

És persze találtak. Mert Dániel hiába élt fogságban már több évtizede, hiába vette körül pompa a királyi udvarban, nem felejtette el Istenét. Sőt! Mindennap háromszor térden állva imádkozott Hozzá. A kormányzók és főkormányzók pedig, a hitét felhasználva, kitaláltak egy cselt Dániel ellen. Azt tanácsolták a királynak, hogy adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe!

Dáriusnak persze tetszett az ötlet.

– Hát hogyne! – gondolta magában – Én lettem Babilon királya! Kitől kérhetnének bármit is az emberek, ha nem tőlem. Hiszen nincs nálam hatalmasabb.

De Dániel nem így gondolta. Ő Istent tekintette leghatalmasabbnak. És új törvény ide, új törvény oda, Dániel nem hagyta abba az imádkozást. Nem hagyott fel a szokásaival sem. Nem bújt el. Nem suttogott, hogy ne vegyék észre. Nem mondta azt, hogy veszélyben van az élete, ezért elég naponta egyszer imádkozni. Mondjuk este, amikor nem látja senki. Nem tett semmi ilyet. Hanem naponta háromszor kinyitotta Jeruzsálem felé nyíló ablakait, térdre borult, és úgy imádkozott, mint eddig bármikor. Ezt várták csak az ellenségei, és már futottak is Dáriushoz.

– Dániel, a zsidó foglyok egyike semmibe sem vesz téged, ó, király, meg azt a rendeletet, amelyet aláírtál, és naponta háromszor imádkozik a maga Istenéhez.

Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett: hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse őt. De hiába, nem tudott mit tenni.

Ő hozta a törvényt, és amit egyszer aláírt, azt neki is be kellett tartania. Új törvénnyel se módosíthatta, a médeknél és a perzsáknál ez volt a szabály.

Kiadta hát a parancsot a király, vezessék elő Dánielt, és dobják az oroszlánok vermébe. De azt mondta Dánielnek:

– A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!

Odavittek egy követ, és a verem szájára tették; a király pedig lepecsételte gyűrűjével, valamint főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dániel sorsán ne lehessen változtatni. A király egész éjszaka gyötrődött, és nem tudott aludni. Hajnalhasadáskor mindjárt fölkelt, és sietve odament az oroszlánok verméhez. Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dánielnek:

– Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?

– Király, örökké élj! – felelt Dániel a királynak – Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.

Erre a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a veremből.

Persze az oroszlánok sem maradtak éhen, mert Dárius király eléjük dobatta mindazokat, akik Dánielt bevádolták. Dárius király pedig elrendelte, hogy birodalma minden tartományában imádják Dániel Istenét.