Illés és a sareptai özvegy

Háztartási eszközök Illés próféta korában

ISTEN GONDOT VISEL AZ ÖVÉIRE

(1Királyok 17,8–24)

A hosszan tartó szárazság idején Illés a Kerít-patak völgyében lakott, ahol Isten levette válláról a táplálék gondját. Hollók hordták neki a mindennapi betevő falatot, és a patakból ivott. Egy napon azonban kiszáradt a patak is. De Isten nem feledkezett meg Illésről.

Sarepta városába, egy özvegyasszonyhoz küldte.

Illés el is ment. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett.

– Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! – kiáltott neki Illés – Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal!

De az asszony így felelt:

– A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.

 – Ne félj – szólt Illés –, csak menj, és készíts a maradék lisztből egy kis lepényt, aztán hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak majd utána készíts! Mert azt üzeni neked Izráel Istene, hogy a lisztes fazék nem ürül ki és az olajos korsó nem fogy ki addig, amíg Úr esőt nem bocsát a földre.

Az asszony elment, és úgy tett, ahogy Illés mondta. És sütött kenyeret másnap és harmadnap is. Minden nap, amíg a szárazság tartott. Mert akárhányszor hozzálátott a sütéshez, mindig talált a fazékban annyi lisztet, a korsóban annyi olajat, amennyi elég volt a kenyérhez.

Így éldegéltek, Isten ígéretére bízva magukat. Ám egyszer csak megbetegedett az asszony fia. Annyira rosszul volt, hogy már nem is lélegzett.

Illés, aki szintén velük lakott a házban, fogta a fiút, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette.

– Istenem, Uram! – könyörgött – Miért hozol bajt erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok? Mentsd meg a fiát!

Azután háromszor ráborult a gyermekre, és közben így könyörgött:

– Istenem, Uram! Engedd, hogy visszatérjen belé a lélek!

Az Úr meghallgatta Illés szavát.

– Nézd, él a fiad! – mondta az asszonynak, aki nem akart hinni a szemének.

– Most már tudom – szólt végül –, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az Úr igéje!

A sareptai özvegy fiának feltámasztása