KIRE HALLGATSZ?

(1Királyok 11,26–12,19)

 

Élt abban az időben, Jeruzsálemben egy férfi, akit Jeroboámnak hívtak. Ügyes volt és szorgalmas, ezért Salamon az építkezések munkafelügyelőjévé tette. Egyszer Jeroboám elment Jeruzsálemből. Útközben találkozott a silói Ahijjá prófétával, aki egy új köpenybe volt burkolózva. Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, és tizenkét darabra hasította.

Hogy miért tett ilyet? Isten látta, hogy az építkezések közben Salamonnak és a népének a szíve is egyre jobban elfordul tőle, és idegen isteneket kezdtek el imádni. Egymást is kevésbé szerették. Önzők lettek és rossz dolgokat kezdtek el cselekedni. Az Úr egy darabig várt, de aztán úgy gondolta, ebből elég volt. Új királyra van szükség. Legyen inkább Jeroboám Izráel királya. Az országban Izráel 12 törzse lakott. Olyan volt ez, mintha egy-egy törzsnek önálló „megyéje” lett volna. Ahijjá prófétán keresztül megígérte Jeroboámnak, hogy 10 törzs az ő kezébe kerül, és csak a maradék marad Salamon fiánál:

Roboámnál.

– És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked,… neked adom Izráelt – mondta Isten Jeroboámnak. Ő hitt Isten szavának és fellázadt Salamon ellen. A királynak persze nem tetszett a dolog. Meg akarta öletni Jeroboámot, aki elmenekült Egyiptomba. Ott is maradt, amíg Salamon meg nem halt.

Salamon halála után a fia, Roboám akart uralkodni. Népe azonban nem így gondolta. Az elégedetlenek hazahívták Jeroboámot Egyiptomból. Jeroboám így szólt a herceghez:

– Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked.

Roboám először háromnapi gondolkodási időt kért. A három nap alatt tanácsadókhoz fordult. Előbb apjának az idős és bölcs tanácsadóit kérdezte meg. Ők bölcsen, Isten útjára tanították:

– Ha most kedvezel a népnek, és engedsz nekik, ha jóságosan válaszolsz a kérésükre, akkor mindig a szolgáid lesznek – javasolták neki. – Roboámnak azonban nem tetszett a válasz. Megkérdezte a barátait, azokat a fiatalokat, akikkel együtt nőtt fel. Ők teljesen mást tanácsoltak.

– Könnyíteni akarsz a terheiken? Ugyan! Talán te kevesebbet érdemelsz, mint az apád?  Mondd nekik inkább azt: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál. Ha az apám nagy terheket rakott rátok, akkor én még nagyobbat fogok. Ha ő szigorú volt, én még szigorúbb leszek. – Roboám így is tett. A népnek azonban egyáltalán nem tetszett a király válasza.

– Mi közünk van hozzád? – kiáltozták – Mi közünk van Dávid nemzetségéhez? Inkább új királyt választunk magunknak!

Így történt hát, hogy Izráel északi törzsei elfordultak Roboámtól, és Jeroboámot tették királyukká. Csak Júda és Benjámin törzse tartott ki Roboám mellett. Az ország pedig két részre szakadt.