Nemzeti imádságunk, a Himnusz

 

Jézustól tanult imádságunk az Úri imádság, más néven a „Miatyánk”. Ez minden keresztyén közös imádsága.

Van egy különleges imádságunk, amelyet minden magyar ember kívülről tud, akár hívő, akár nem. Ez az imádságunk a Himnusz. Nemzeti imádságnak is nevezzük. Összeköt minden magyar embert, akár az ország határain kívül, akár belül élnek.

 

A világon nagyon sok helyen élnek magyarok. A Himnusz nekik is azt jelenti, mint nekünk. Amikor éneklik, a hazájukért imádkoznak.

1844. március-április – Erkel Ferenc megírta a Himnusz zenéjét.

 

„Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a Himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz…”

(Gárdonyi Géza: Erkel emlékkönyv. 1910)