ÁRTATLANUL BÖRTÖNBEN

(Apostolok Cselekedetei 16,16–34)

 

Pál amerre járt, mindenütt Jézusról beszélt, a nevében tett csodákat. Sok megpróbáltatást kellett kiállnia útjai során. Egy alkalommal Filippiben annyira megharagudtak rá, hogy Szilásszal együtt megverték, majd börtönbe zárták. Megparancsolták a börtönőrnek, hogy a legszigorúbban bánjon velük. Így kerültek a belső börtönbe. A lábukat kalodába szorították, hogy mozdulni sem bírtak. A hátuk égett az ütésektől, fájt mindenük. Éjféltájban mégis imádkozni kezdtek, és énekkel dicsőítették Istent. A rabok csendben hallgatták őket. Az éneket földrengés szakította meg. Lehullottak a bilincsek és az ajtók kinyíltak. A börtönőr álmából riadva, a tárva-nyitva lévő ajtókra pillantott.

Megszöktek a foglyok! – villant át az agyán. Ezért nagy bajba kerülök. Elkeseredésében kirántotta a kardját, és végezni akart magával.

Ekkor azonban hangot hallott:

– Ne tedd! Mindannyian itt vagyunk.

Pál volt az. Szavával megmentette a börtönőr életét.

Ő remegve borult a lábuk elé, és ezt kérdezte:

– Mit tegyek, hogy üdvözüljek?

Ők így válaszoltak:

– Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.

Majd beszéltek neki Jézusról. Ő befogadta őket a házába, kimosta a sebeiket, még meg is vendégelte őket. Örvendezett, és megkeresztelkedett az egész családjával együtt.

Hajnalban üzentek a börtönőrnek a város vezetői:

– Elengedheted a két foglyot.

Amikor ez Pál fülébe jutott, visszaüzent: – Azt már nem. El se ítélhettek volna minket, hiszen római állampolgárok vagyunk. Jogunk lett volna rendes tárgyaláshoz. Ráadásul megvesszőztek minket. Most meg titokban el akarnak minket küldeni, mintha semmi sem történt volna? Jöjjenek csak ide! Az a legkevesebb, hogy bocsánatot kérnek.

Amikor a vezetők meghallották ezt, sietve bocsánatot kértek tőlük. Pál pedig továbbutazott.

 továbbutazott.

Pál és Szilász börtönben