19. Az első keresztyén gyülekezet

TIZENKETTŐBŐL HÁROMEZER

(Apostolok Cselekedetei 2)

Amikor a Szentlélek lánghoz hasonló formában a tanítványokra szállt, a zúgásra sok ember sereglett össze. Péter kilépve a házból bátran beszélt az összegyűlteknek Jézusról.

Akik hittek a beszédnek, ezt kérdezték:

– Mit tegyünk?

Péter így válaszolt:

– Forduljatok Istenhez, és keresztelkedjetek meg Jézus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

 Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.  Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.

Hitük meglátszott a cselekedeteiken. Isten országának gyermekeiként igyekeztek élni.

A szeretet jézusi parancsának engedelmeskedve nem nézték le egymást semmiért, és az egyik néphez tartozó sem tekintette a másikat kevesebbnek. A gazdag testvérének tekintette a szegényt, az úr a rabszolgát. Sokan még a vagyonukat is eladták, és szétosztották pénzüket, ahogy éppen szükség volt rá. Így gondoskodtak a gyülekezet szegényeiről. Meglátogatták az özvegyeket is, és segítettek a bajba jutottakon. Maguk a tanítványok mutattak példát az alázatban és a szeretetben. Még a közös étkezéseken is ők szolgálták fel az ételt, mintha mindenki szolgái lennének.

Ez a testvéri szeretet sokak érdeklődését felkeltette. Mi is így szeretnénk élni – gondolták, és csatlakoztak Jézus követőihez. Így gyarapodott napról napra a gyülekezet.

A Szentlélek lánghoz hasonló formában szállt rá a tanítványokra