18. JÚDÁS ÁRULÁSA

BARÁTBÓL ELLENSÉG

(Máté 26,14–16; 26, 47–56)

 

A papok és a nép vezetői már régóta ferde szemmel figyelték Jézust. Nem tetszett nekik sem a tanítása, sem az, hogy az emberek hittek Benne. Ő nem lehet a Messiás – gondolták. Azt tervezték, hogy bebörtönzik és halálra ítélik. Csak az alkalomra vártak. Akkor a tizenkét tanítvány közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt:

– Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám Jézust?

Mert tudta, hogy már régóta el akarják fogni őt. Azok harminc ezüstöt ajánlottak neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

Nem kellett sokáig várnia. Amikor Jézus a húsvét előtti csütörtökön az Olajfák hegyére ment a tanítványaival imádkozni, Júdás már nem volt köztük. Elment és kardokkal és botokkal fölszerelt sokasággal tért vissza a főpapoktól és a nép véneitől.

Amikor meglátta Jézust, ezt súgta a fegyvereseknek:

– Akit megcsókolok, az lesz Ő, azt fogjátok el!

Majd egyenest Jézushoz menve így szólt:

– Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt.

Jézus ezt mondta neki:

– Barátom, hát ezért jöttél!

Akkor odamentek, megragadták, hogy elfogják. Ezt látva Péter – Jézus tanítványa – a kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

Jézus ráparancsolt:

– Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?”

Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:

– Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.

A tanítványok látva, hogy Jézus hagyja magát elfogni, mind elhagyták Őt, és elfutottak.

Amikor Júdás megértette, hogy milyen rosszat tett, visszarohant a főpapokhoz a harminc ezüsttel.

– Ártatlant árultam el, visszaadom a pénzeteket.

– Mi közünk hozzá? A te dolgod – válaszolták azok.

Júdás a pénzt a földre szórta, elment és felakasztotta magát. Bár megbánta a tettét, de a megoldást nem jó helyen kereste. Az élet Isten tulajdona.